Minden év október második hétvégéjén Hawaii szigete ad otthont az ironman világbajnokságnak. Egy esztendőn át folyik a küzdelem az indulási jogokért, melyeket végül csak a legjobbak nyernek el, és ők vehetnek részt a sportág csúcsát jelentő viadalon. Idén hazánkat hét magyar sportoló képviseli majd a Nagyszigeten, melyre eddig még nem volt példa az ironman történetében. Ezért a következő sorozatban, egyenként szeretném bemutatni mind a hét magyar indulót.

Előzőleg Szunyog Zsolt mesélt a felkészüléséről és arról, hogyan sikerült kvalifikációt szereznie az egyik legnépesebb korosztályban.

Most Ács Pétertől, a Proathlon SE versenyzőjétől tudhatjuk meg, mire számít, milyen meglepetéseket tartogat számára Madame Pele, a Hawaii szigetek legendás istennője.

 Augusztus elején Regensburgban indultál, hogy érzed, hogy sikerült a verseny?

ÁP.: Megvan amiért mentem: a hawaii kvóta. Mondhatni, így utólag sima ügy volt, a hét helyből a negyediket hoztam el. 9 óra 22 perces idővel az abszolút 45. helyen értem célba, a kategóriámban (40-44) pedig negyedik lettem.

A versenyről... Az úszást a Guggenberger See-ben rendezték, szép kis tavacska, éppen belefért a 3,8 kilométer egy nagyobb és azon belül egy kisebb körben. A rajt befutós volt… az első sorban helyezkedtem el, elkerülve a nagy verekedést az elején. A szokásos pár százas sprint után már nyugodtan haladtam a saját tempómban, ami egy 50 perces úszást eredményezett, hetedik helyen jöttem ki a vízből.

A bringa két nyolcvan kilométeres körből és még egy húsz kilométeres szakaszból állt, ami bevezetett Regensburgba. Az eleje most sem esett jól, kellett vagy 10 kilométer mire megnyugodtam. Persze sokat nem lehetett nyugtom, mert jött a pálya hegyes szakasza, amit nyomtam, hogy visszaérjek azokra a srácokra, akik addig a síkon megelőztek. Össze is jöttünk vagy tízen, amit a versenybíró motorosok árgus szeme kísért szinte az egész bringázás alatt és gyakran osztogatták a büntetéseket. A roth-i esetemből tanulva nagyon vigyáztam, nem is foglalkoztak velem. Jó kis tempót mentem, néha talán túl jót is, de jól éreztem magam szinte végig, talán az utolsó 10 kilométeren éreztem komolyabb fáradságot.

A futást ingergazdag környezetben, négy körben, változatos terepen (kockakő, aszfalt, murva, fű) teljesítettük, néha egy híddal meg kisebb dombokkal tarkítva. Az első körben már fáradt lábakkal, de elfogadható tempóban haladtam, aztán felvettem a túlélőtempót és bár egyenletesen, de már lassabban haladtam a követő körökben.

Nekem tetszett az egész verseny, szép környezet és jó rendezés, bátran ajánlom bárkinek.

Összességében elégedett is lehetnék, ha a futásom jobban sikerül, nem kellett volna sok, olyan 10 perccel jobb. Na, de mindig van min javítani, remélem a következő versenyemen sikerül.

Az ironmanről készült egy kisvideó is.

Mennyit és hogyan készültél a regensburgi ironman-re?

ÁP.: Ez volt az idei fő versenyem, ezért a megelőző 6 hétben a heti három úszás mellett volt egy hosszú bringázásom, és egy hosszabb futásom is. A heti bő 20 órás edzést még éppen bele tudtam illeszteni az egyéb elfoglaltságaim közé.

Mire számítasz, milyen meglepetéseket tartogat számodra a hawaii verseny?

ÁP.: Még nem indultam Konán. Az biztos, hogy a körülményekhez való alkalmazkodás lesz a legnehezebb. Magas páratartalomra, nagy szélre és nagyon melegre számítok. Ezek mind olyan nehezítő tényezők, amiknek a leküzdése lesz a legnagyobb feladat. Ezentúl nincsen különösebb elvárásom magammal szemben, megpróbálok a lehetősségeimhez képest tisztességesen felkészülni és meglátjuk, hogy ez milyen eredményre lesz elég. Elsősorban egy jót akarok versenyezni és hatalmas élménnyel gazdagodva hazatérni. Egy "jutalomnak" tekintem az indulásomat, a sportág és a versenyzés szeretetének a "jutalmának".

Pároddal együtt utaztok az októberi világbajnokságra. Mennyit számít, hogy a helyszínen szurkol majd érted?

ÁP.: Reni, a párom szinte minden versenyemre elkísér és segít amiben csak tud. Arról nem is beszélve, hogy a közösen átélt élmények milyen fontosak. Szeretnénk minél többmindent megnézni a szigetből a 16 nap alatt, amit csak időnk, energiánk, pénztárcánk megenged. Nagyon várjuk az utazást és örülünk, hogy minden idők legnépesebb hawaii magyar csapatának a tagjai lehetünk.

Köszönöm szépen az interjút, jó felkészülést és sikeres versenyzést kívánok.

Kővári Luca