Sziasztok.
Köszönöm NEKTEK!!!
Bár, ezt sok ember így gondolja még rajtam kívül, ebben biztos vagyok...
Mit köszönök? A lehetőséget! A szervezést! A Jó hangulatot! Valamint ezt a versenyt amit Magyarországon TI mertétek vállalni már lassan 2 évtizede megrendezni, egyre nagyobb színvonallal!!!
A TTT tagság lehetőségét köszönöm. (eddiig ez volt a cél... de mostmár, nem hagyhatom itt abba...)
Egy pici információ még a köszönéshez...
1998-ban, szó szerint a véletlennek köszönhetően indultam el Fonyódon a féltávú OB-n. Itt hallottam először Nagyatád-ról. (Sajnos nem előbb...) Nem hiszitek el, de már ebben az évben váltóban teljesítettem Nagyatádon a klasszikus táv kerékpáros távját...:) Az akkori családias hangulat mára egészen fantasztikus fiesztává alakult és még több érzéssel telítette meg az idei versenyt a számomra... 1999-től viszont elhatároztam, ÉN is Ironman leszek... úgy, hogy életemben még sosem futottam le még félmaratoni távot sem addig (ez az elhatározás 1998-as évben történt a váltós teljesítés után) Már ez év októberében futottam gyorsan egy maratont..(na azért nem olyan gyorsan futottam ám...). Bevallom őszintén ugyan olyanokat gondoltam azokról az emberekről akik ezt teljesítették, amit most rólam gondolnak. Ekkora távot nem lehet teljesíteni, valamint "bolond" vagy!!! Általában ez a két jelző jut eszébe az embereknek.... Igazuk lehet...?!?!?! (nem hiszem...:))
1999 óta viszont a fertőzödés olyan mértékeket öltött nálam, ami arra sarkalt, minden évben el "szeretnék" indulni és teljesíteni a versenyt. Elhatározásom eredménye:
Ez idén 11-szer is sikerült!
Sokan kérdezték tőlem, mit érzek a célbaérés után... Minden évben mást, és mégis ugyanazt...
Körül írni pedig még mindíg nem tudom... Csak megpróbálom!
Ez AZ az érzés, ami csak OTT van Nagyatádon... 
Csakis OTT... csak ilyenkor... csak MI érezzük ezt...
Máshol EZT nem lehet megkapni, (egyik áruházi lánc sem árulja...:)).. nem adják oda máshol, nem lehet megfogni, csak érezni lehet...
Én EZÉRT a megfoghatatlan dologért járok, minden nyár augusztusában Nagyatádon, "szenvedek", azért a dologért, hogy ismételten átélhessem a célban...
Ehhez kelletek TI minden évben... az én nyaralásomhoz, ami igaz hogy csak 4 nap... de egy egész évet rááldozom ezért a 4 napért...
Köszönöm NEKTEK mégegyszer és még remélem nagyon sokszor...:)
Jövőre, veletek, ugyanitt...
Luki.