A szombati verseny után felgyorsultak az események. A kimerítő napot követően sajnos vissza kellett vinnünk a bringákat. Összesen 400 km –et sikerült letekerni a két hét alatt, ami nem olyan rossz teljesítmény, de lehetett volna jobb is.

Két hét utána végre elérkezett a várva várt nagy nap, az ironman világbajnokág. A profi mezőnyben két magyar sporttársunknak szurkolhattunk, Major Józsefnek és Csomor Erikának. Az age group-os mezőnyben viszont öt indulónk is volt: Vatai Miklós, Ács Péter, Halász Annamária, Lenti Anita és Szunyogh Zsolt.

Ma megint a szokásos úszással kezdtük a napot. Kétszer csobbantunk vízbe és mindkét alkalommal átúsztunk a szomszédos partra. Távolságba körülbelül leúsztuk az ironman távját, azaz a 3,8 km-et.

A tegnap délutáni program miatt csak késő este értünk vissza és már nem volt alkalmam beszámolni, hogy mi is történt.

Napfelkelte a Mauna Kea-ról, Botanikus Kert, Akaka vízesés, Waipo valley

 Az eltervezett program a keleti oldal meghódítása volt. Már tegnap este megbeszéltük a részleteket a túrával kapcsolatban. Így hajnali 4 körül heten (Luca, Reni, Viki, Ádám, Zsolt, Miki és én) indultunk neki a napos kirándulásnak. Korai indulás a napfelkelte miatt volt, amit a Mauna Kea-ról néztünk meg. Szinte végig nagyon jó minőségi úton jutottunk fel a vulkán tetejére.

Mai nap már délelőtt lementünk a partra, mivel az úszásé volt a főszerep. Lent találkoztunk Mikivel és Zsolttal, akikkel hosszasan beszélgettünk. Háromszor csobbantuk vízbe, mindháromszor 20-20 percet úsztunk. Szinte minden alkalommal találkoztunk teknőssel, sőt én egy ráját is láttam. Első látásra kicsit ijesztő volt, de azért nem estem pánikba. A parton töltött néhány óra nyomot is hagyott rajtam. Egy kissé leégtem, de hát fehéren mégse mehetek haza.

A mai nap leginkább a pihenéssel telt. Délelőtt azért elmentünk bringázni, azonban csak 40 km-et mentünk. Már az első fél órában kényszerpihenőt kellett tartani, mivel defektet kaptam. Szerencsénkre gyorsan orvosoltuk a problémát és folytattuk utunkat. Újabb homokos tengerpartokat fedeztünk fel.

A mai nap nem a szokásosan kezdődött, mivel kelés után senkit se találtam itt a kérón (vagy edzettek vagy aludtak), ezért lementem a partra és úsztam egy bő fél órát. Visszafele jövet találkoztam Ádámmal, aki éppen érkezett vissza a szokásos reggeli futásából.

Ezen a napon a bringázás kapta a főszerepet, de természetesen csak amolyan bemelegítőt tartottunk. Reggeli után felszereltük a pedálokat a bérelt cangákra és Ádámmal nekivágtunk a mai távnak.

A két napi utazás után nagyon jót aludtam, sikerült kipihenni az utazás fáradalmait. Reggeli után lementünk egyet úszni, ami nagyon jól esett. Láttam egy-két színes halat, de Ádám szerint ez még semmi ahhoz képest amit majd látni fogunk. Kíváncsian várom.