Ha már ilyen szépen együtt vagyunk (a váltós brigáddal együtt már vagy négyszázan...!) akkor csapjunk bele a lecsóba, kapcsoljunk komolyabb fokozatba! Ne játszunk Pató Pál uramat, ("... ej, ráérünk arra még...")
Az, hogy nagyságrendileg milyen teljesítményt fogunk tudni nyújtani a szezonban, az bármilyen hihetetlen, de most dől el. Az alapozáskor...  Összezavarodik a rendszer, ha tavasszal, vagy főleg, ha nyáron akarunk "nagyságrendi" változásokra törekedni, abból bizony csak csalódások, sérülések, végül kihagyások következnek. Miért is? Mi is a célunk ilyenkor, az alapozásnál?

A válasz magában az elnevezésben is benne van. Az alapozó edzésekkel valóban a stabil alapok elérése a cél. Az egyik legfontosabb tétele az alapozásnak, hogy megértsük a sorrendet: a szervezet egy adott edzésingerre leggyorsabban az izmok erejének növekedésével tud válaszolni. Ismételgetve az edzéseket néhány nap alatt fantasztikus és látványos erőnövekedést lehet elérni. Nem véletlenül szerelnek a konditermek falaira hatalmas tükröket: a lelkes és elszánt sportemberek néhány gyakorlat elvégzése után már nézegethetik a testük változásait, s néhány nap múlva már méregethetik is a bicepszek növekedését. S bizony a treníroztatott izom valóban tud centimétereket változni vastagságában, erejében. 
Ehhez képest jóval lassabban - néhány hét alatt - "szuperkompenzálódik", azaz változik meg egyre előnyösebben a keringési rendszerünk. Nem mennék bele a részletes szövettani változások elemzésébe (hogyan is alakulnak ki új és új kapillárisok a mikrocirkulációban), de amit erről a tényről feltétlenül illik tudni, az az, hogy az előnyös változások csak a működtetett izomcsoportokban jellemzőek. Ezért van az, hogy triatlon alapozó edzésekre igazán a három alapsportágban végzett edzések a jellemzőek és minden egyéb (pl.sífutás, korcsolya, labdajátékok) elsősorban a monotónia megtörésére alkalmas... Persze vannak nagyon előnyös "keresztreakciók" az edzések hatására, pl. közismert, hogy egy bringa hangsúlyos edzőtábor relatíve kevés futómunka mellett is látványos futóteljesítmény javulást hoz - legalább is amatőr szinten. De visszatérve a lényeghez:
A leglassabban alkalmazkodik a terhelésekhez a csont-izületi-tartó rendszer. Az alkalmazkodási idő itt hónapokban mérhető! Ráadásul konkrét alkalmazkodási időt nehéz az adott egyénre meghatározni, jelentősen befolyásolják az egyén válaszát a genetikai adottságokon kívül a kor, az eddigi sportmúlt, aktuális súlyfelesleg, technikai hibákból eredő egyenlőtlen terheléseloszlások, szóval sok minden.
A lényeg, hogy a változásokhoz relatíve hosszú idő kell! Figyelnünk kell tehát magunkat az alapozás közben, és kritikusan - no persze nem hypochonder módjára - elemeznünk kell a szervezetből érkező jelzéseinket. Csak így kerülhetők el a durva buktatók ill. sérülések.
Egy éles, vagy húzó fájdalom a mozgás (mozgatás) során soha nem lehet ártalmatlan jel... Nagyon fontos, hogy tudjuk megkülönböztetni az izomlázat (ezek valójában mikrosérülések az izmokban) a komolyabb sérülésektől. Míg izomlázzal szerencsés egy kis mozgás pl. vízben, vagy görgőn, egy húzódásnál már csak a segédeszközzel (pl.bólyával) végzett úszás ajánlható és a sérült izomcsoportot illik legalább két hétig teljesen békén hagyni.
Amennyiben a felvetett gondolatokra bárkinek véleménye, ill. kérdése villanna elő, az jó... ez is volt a célom. Kérnék mindenkit, hogy tegyük közkincsé a tapasztalatot (tévedéseink gyűjteményét), a tudást, melyet már megszereztünk! Itt e honlap keretei között sztorizzunk, érveljünk, meséljünk, hogy a több mint száz elsőbálozó, de bárki, akit már sikeresen beoltottunk az Ironman vírussal nehogy valamilyen "szövődményt" kapjon, mert az veszéllyes is lehet...