Sok mindent olvashatunk a szakirodalomban a "bűnös" koleszterinről... és sok-sok klinikai tapasztalata van egy gyakorló kardiológusnak (sajnos) ez ügyben. A fenti címet úgy is fogalmazhatnánk rendkívül profánul, hogy az életünk, "csöveink átjárhatóságának a függvénye", azaz addig nincs baj, ill. betegség, míg a véredényeinkben a vér akadálytalanul tud áramolni, bélrendszerünkben az étel továbbítását semmi sem akadályozza... Ebből a nézőpontból pedig az öregség, az öregedés valahol az érrendszer (ill. a csőrendszer) kopásának következményeként fogható fel.
Az érrendszerünk kopását a Nők Lapja és egyéb tudományos folyóiratok érelmeszesedésnek hívják... Nos, valóban baj van (lesz) a "kopási folyamat" következményeként magával az érfallal is és a legsúlyosabb esetekben abban végül még mész is lerakódik... de ma már tudjuk, hogy a kopási folyamat az érfal legbelső (mindössze egyetlen sejtsorral bélelt) felszínén, az érbelhártyán - az endothel felszínén kezdődik el. A folyamatot professzoraink a "response to injury" hypothesise alapján magyarázták el nekünk és ezt az elméletet mind a mai napig a kutatásokkal előkerülő adatok csak alátámasztani tudják. Az endothelt érő sérüléseket a szervezet regenerációs folyamatai folyamatosan javítják, melyben a sejtek közötti kommunikáció bámulatos összhangban működik. (vérlemezkék - endothel -érfali simaizomsejtek) és ennek eredménye jó esetben, hogy az érbelhártya sima felszínű marad és így a lumen keresztmetszete nem változik.
Persze hibalehetőség számos ponton keletkezhet - ma már tudjuk, hogy ebben (sajnos) a genetikának 50%, a "rizikófaktoroknak" 25%, az életmódnak kb.15%, és a gyógyszereknek kb.10%-ban van (lehet) szerepe...

A vér koleszterinszintje egy olyan rizikófaktor, mely sajnos keményen hat az érrendszer kopási folyamataira. A vér koleszterintartalma sok-sok tényező függvénye - nagyrészt genetikus, hogy kinek hogyan működnek a koleszterin gyártó, felszívó és lebontó enzimjei és sajnos csak kb. 20%-ban lehet a táplálkozással is befolyásolni. Magas koleszterinszintű egyének, ha egyéb rizikófaktoraik is vannak, esetlegesen van pozitív családi anamnesisük is, azaz felmenőik között fiatal korban voltak cardiovasculáris események, sajnos csak kémiai úton (gyógyszerek szedésével) tudják normalizálni a koleszterin szintjüket.

Szerencsére vannak védő faktoraink is, melyek működését a fizikai aktivitással igen nagy mértékben tudjuk befolyásolni: Ignaro professzor úr, Nobel díjas kutató az endothel egyik "legzseniálisabb" alkalmazkodását figyelte meg: az áramlás fokozódására az endothel egy NO (nitrogén monoxid) nevű anyagot állít elő, mely egyébként gáz természetű, így a környezetébe szabadon diffundál. Hatására ellazul az erek simaizomzata, nő az ér keresztmetszete, csökken a vér nyíróereje, a "shear stressz" és még számos "antiatherogen" hatás jön létre...

Professzor úr előadásában - volt szerencsém Őt élőben hallgatni - a Nobel díjas kísérlet bemutatása után (gondolom a jelenlevő gyógyszergyárak mélységes csalódására) egyetlen szót sem szólt a lehetséges gyógyszerekről, hanem büszkén mutogatta a közel egy tucat maratoni versenyének befutó képeit - és minden képen bekarikázott egy-egy izmot vagy a mellkas közepén odarajzolta a szívet, valamint nagy betűkkel odaírta NO!    

Szóval, kedves barátaim! A vér koleszterin szint emelkedését komolyan kell venni,  jelentős emelkedéseknél a gyógyszeres kezelés megkezdésével sem szabad sokáig késlekedni, de az éremnek van egy másik oldala is - ez pedig az Ironman életforma, melyet mindannyian élünk. 
Az Ironman életforma "káros hatásairól" egyébként a közelmúltban számoltam be egy kongresszuson. ld. a tudomány alatt...