Az idei versenyre is készültünk. Felvértezve a tavalyi tapasztalatokkal az október 11-re rám osztott ügyeletemet már jó előre elcseréltem, mert tudtam, hogy egy hosszú, nehéz, de izgalmakkal teli éjszaka vár Ránk (is) szombaton, mely után egy kicsit nehéz lesz felkelni másnap...
Néhány gyanús körülmény azért jelen volt a rá(fel)készülésben: a Telihold fénye nem világított, mert már több, mint egy héttel elmúlt az ideális holdfény, gyanús volt, hogy Magyarországon is igazi nyárias meleg volt a verseny hetében, míg tavaly ilyenkor már-már dideregtünk reggelenként. A legrosszabb talán az volt, hogy "Józsikáért" nem egészen úgy szurkoltunk, mint tavaly...
De lényeg a lényeg: este belöttük a projektort, Joci még letöltötte az ajánlott frissítéseket, egy kicsit szidtuk a Microsoft bugyutaságait, aztán kezdődhetett a Hawaii varázslat... Szenzációs volt látni (ismét) a vízen ringatózó embertömeget, majd az ágyúféle eldördülése utáni pezsgést... a bringát a sivatagban ... a "bolyokat" melyet a profik kialakítottak, a kerékpárjaikon alig ülő - szinte állva tekerő(?), brutális áttételeket forgató nagyokat, majd a futóversenyt, ahol ugyancsak szidtuk a közvetítést vezető rendezőt, hogy szinte soha nem azt mutatja, ami szerintünk igazán izgalmas.. majd szinte tökéletesen át tudtuk élni a célbaérések varázslatát... és ... Újra megfogalmaztam, hogy borzasztóan hiányzik a "trófeagyűjteményemből" a Hawaii verseny "finish" élménye - de talán egyszer az életben majd megadatik nekem is.... jó lenne, nagyon jó lenne ott lenni versenyzőként a rajtnál... csak az a borzalmasan nehéz kvalifációs rendszer ne lenne... de talán majd a lottón... és perzse közben sűrűn gondoltam Józsira, hogy most milyen kavargó érzelmek gyötrik... és nagyon örültem, hogy erre a cikkre ma rátaláltam.

Gratuláció minden magyarnak a célbaérésért, a küzdelemért, Józsi, neked pedig mielőbbi felépülést, és jövőre egy szenzációs visszatérést !