Hát olyan volt, amilyennek illik lennie egy, az eXtreme Tour sorozatba illő versenynek... Extrém. Hullámzó Balaton - nagyon élveztem, hogy az évekkel ezelőtt megvásárolt neoprénemben végre úszhattam egy valódi triatlon versenyen... Azt persze kevésbé, hogy néhányszor jól pofáncsapott az élénk szélben szépen tornyosuló hullám habja, de mielőtt még "tengeribeteg" lettem volna, már a biztonságos öbölben tempóztunk. Persze a rajt előtt egy "kicsit" sokat bibelődtem a néhány évvel ezelőtti úszások után szabályosan vízkövessé vált neoprén cipzárommal, így aztán a vizi melegítésről alaposan lekéstem...

De nem volt pardon, a versenybírók időben kisípoltak mindenkit a vízből. No, nem baj...Rutinosan beálltam a mezőny legszélére és elegánsan engedtem, hogy mindenki elússzon mellettem, aki nálam gyorsabb volt. Gyakorlatilag a második úszókörre melegedtem csak be, és innentől kezdve már nagyon élveztem a versenynek ezt a részét. Föl-le, levegő a hullám tetején, majd fej le és bele a hullámba megint. Nem akartam én senkivel sem versenyezni, de jó volt hallani az ismerős neveket a Depóban, "lám én is itt vagyok megint..."

Később aztán láthattam, érzékelhettem a későbbi női győztes (Halász Annamari) kerékpáros tempóját is - még a tábor területén robogott el mellettem, mintha motoron ülne, majd megállapítottam, hogy bizony régen ültem már "fürdőgatyó-kicsipóló-ban" a kerékpáromon, s úgy egyáltalán régen ültem bizony kerékpáron. Sehogy sem tudtam felvenni azt a bizonyos utazót, s győztem elterelni a figyelmemet a lassúnak megélt tempóról és az élénk szélről. De szerencsére a táj mindenért kárpótolt. Hogy Magyarországnak milyen szép vidékei vannak! Talán a Tour de France-on láthat az ember hasonló varázslatokat, mint ami itt  volt. Tanúhegyek között kúszott az út, apró kis falvak, melyekben nádfedeles vályogházakból integettek mosolygó kendős nénikék... mintha csak a Skanzenben járnánk... a dús füvű legelőkön lovak és békésen legelésző szarvasmarhák... A békés túrázásomból Szasza bácsi (Szabolcsi Attila barátom) fújt ébresztőt, amikor hátbacsapott az egyik szembeszeles szakaszon valahol az első kör végefelé. "Szia, Gyuszi bácsi" hallottam az ismerős harci biztatást, aztán persze próbált nagy lendülettel távolodni tőlem - de innentől kezdve ez már presztizs meccs volt a javából. Az emelkedőkön próbáltam kihasználni azt a néhány kg mínuszt, melyet vele szemben fel tudok mutatni, aztán persze a lejtőkön ő volt a gyorsabb - (telekerékkel adta elő a nyomorult...!) Gyorsan eltelt a maradék két kör, egyetlen gondom már csak annyi volt, hogy "valami miatt" az utolsó 15km-re elfogyott a Powerbarom... Mint kiderült, ezzel nem csak én voltam így, ugyanis a kerékpárra szépen eltervezett 20 percenként 1/4 szelet bar kevés volt - a kerékpáros pálya ugyanis hosszabbra sikeredett... néhány barátom szerint pont tizenöt kilométerrel.

Nos, a kerékpáros Depóban az eXtreme Tour versenyein "mindenre van időd" elv figyelembe vételével elmajszoltam egy fél Powerbart (a bekészített vésztartalékomból), ittam még kb. két-három dl vizet is, majd nagy fohászkodással kimentem a futópályára. "csak szépen, nyugodtan, lazán"..."hosszú még a verseny"... Hát a futópálya nem volt túl szép vonalvezetésű, de praktikus... Öt kör. Jó volt még látni a profik robogását, a sok amatőr sporttárs szuszogását, küzdelmét elsősorban saját magukkal. Jó volt, hogy sokan biztattak is... nem éreztem bárkin is, hogy ő az én ellenfelem ma. Sőt. Legszívesebben mindenkivel pacsiztam volna minden körben, csakhát azért az egy kicsit fárasztó így a verseny vége felé. Az utolsó körben egy kicsit versenyeztem is, mert volt bennem még erő, nem fájt a vádlim, amitől egy kicsit féltem, és már éreztem, hogy a táv nem fog gondot okozni. Legalább olyan jó volt befutni a célba egy közel hat órás verseny végén, mint akkor, amikor még az Ironman versenyeken futkároztam.

Nagyon köszönöm a JÓ ISTENNEK, MINDEN SZERVEZŐNEK, SEGÍTŐNEK ÉS PERSZE MINDEN RÉSZTVEVŐNEK is, hogy itt lehettem. Ez jó mulatság (férfi munka) volt !

További jó felkészülést (tepperinget) kívánok mindenkinek: Gyula, Nagyatádról

P.S.: a hosszúujjú finisheres póló nagyon jó ötlet volt.

P.S.II.: nagyon klassz az érem is - naná, hogy a falamon van.

P.S.: III. az eXtreme Tour 2009 pontversenyének állása megtekinthető a honlapon az eXtreme Tour 2009/ eddigi eredmények menűpontban !